Előzmények:
Gyerekkoromban láttam a könyv alapján készült rajzfilmet és az annyira
sokkoló volt, hogy a mai napig emlékszem a fontosabb momentumaira. Így tudtam,
hogy a könyvet elolvasni sem lesz egy leányálom, de azért régóta sort akartam
keríteni rá. (Egyébként a http://mek.oszk.hu/
weboldalról töltöttem le az e-könyv olvasómra, akit érdekel, onnan legálisan és
ingyen letöltheti ezt a művet. - Utólagos kiegészítés: Azóta már sajnos eltávolították onnan a művet.)
Orwell 1943-44-ben írott műve - amelynek a szerző a "Tündérmese" alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr. Jones "Major"-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig - "Minden állat egyenlő" - érdekesen módosul... (Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Ahogy említettem, gyerekkoromban láttam a könyvből készült filmet és az
eléggé kiborított. Szerintem erre a rajzfilmre korhatáros besorolást kellene
rakni, még pedig legalább 16-os karikával. Ugyanez igaz a könyvre is, rossz
érzés volt olvasnom, pedig már régen elmúltam 16 éves…
Mi volt benne a borzasztó? Az, hogy azt mutatta, az állatok ugyanolyanok,
mint az emberek. Gonoszak, önzők, kétszínűek, erőszakosak. Amelyik állat pedig
nem ilyen, annak az élete arról szól, hogy elnyomják a gonosz, önző, kétszínű,
erőszakos állatok.
Rossz volt olvasni persze azt is, hogy az embereket aljas elnyomóknak
mutatta be a könyv, de valahogy még ennél is rosszabb volt, hogy a disznók
ugyanilyen aljas elnyomókká váltak a könyv során.
Én nem szeretem, ha valaki állatot bánt (nincs annál ocsmányabb dolog,
mint gyereket és állatot bántani, mert ilyenkor a gyengébbet bántják, aki biztosan
nem tett olyat, amivel rászolgált volna erre, s ráadásul még azt se érti, hogy
mi történik vele), ezért a könyvet fokozódó viszolygással olvastam. Az, ahogy a
disznók az igásló Bandival elbánnak, aki pedig az egész életét a többi állat
szolgálatának szentelte, nagyon durva volt.
De vonatkoztassunk el attól, hogy állatokról szólt ez a könyv, s nézzük
meg azt, hogy mennyire mutatja be pontosan a kommunizmus diktatúrává
alakulásának pszichológiáját. Nos, én azt hiszem, nagyon pontosan. Kezdetben
vala az egyenlősdi, aztán jön azok kiiktatása, akik komolyan vennék az egyenlősdit,
majd következik az egyszemélyes döntéshozatal, s ennek megtámogatása a
következőkkel: megfélemlítés, megtévesztés, a szabályok átírása újra és újra,
hogy azok mindig megfeleljenek a diktátor ízlésének, s természetesen a
történelmet is mindig újraértelmezik a diktátor aktuális ízlése szerint. És
persze közben a személyi kultusz kiépítése is megtörténik. Viszonylag rövid ez
a könyv, mégis benne van minden arról, hogy lehet diktatúrát kiépíteni, az
agymosás módozatai, amik lehetővé teszik, hogy az elnyomottak szinte észre se
vegyék, hogy elnyomják őket.
Ezt nem tudtam eldönteni, hogy az állatok észrevették-e, hogy
elnyomottak? A többség az agymosás hatására valószínűleg nem, s talán ez a
legszomorúbb ebben az egész történetben. A szamár Benjámin viszont alighanem
tudta, s talán Rózsi is kapiskált valamit. Úgy tűnik azonban, hogy amíg csak
néhányan értik azt, ami történik velük, addig esély sincs arra, hogy valóban változtassanak
a sorsukon.
Talán az is ennek a könyvnek a tanulsága, hogy valójában nincs változás,
akkor se, ha azt hisszük, van. Hiszen az állatok is sikeresen lázadtak fel az
emberek elnyomása ellen, utána viszont rövid boldogabb időszak után a disznók
diktatúrájába sodródtak bele. Ebből az a következtetés is levonható, hogy mind
diktatúrában élünk, csak legfeljebb nem vesszük észre, mert sikeres nálunk az
agymosás. És ki tudja, lehet, hogy így is van…
Tetszési index:
95%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése