Chuck Palahniuk – Harcosok klubja

Előzmények:

Persze láttam a filmet még gimis koromban, és nagyon állatnak tartottam. És az „állat” jelző itt elvont és szó szerinti értelemben is veendő: vagyis nagyon jó volt és állatként viselkedő emberekről szólt. Arra csak mostanában (pár éve) jöttem rá, hogy könyv változata is van a történetnek, sőt a regény volt előbb és az alapján készült a film. Kellett hozzá egy „kis” idő, de végül sort kerítettem az elolvasására is.

Tartalom:
Adott egy férfi, aki minden nap bejár dolgozni a munkahelyére: kártérítési ügyintézőként dolgozik egy biztosítónál, sokat utazik. Szabadidejét a lakása csinosításával tölti: bújja az IKEA-katalógusokat, és újabb és újabb darabokat rendel meg belőle. Ugyanakkor álmatlansággal küzd, de az orvos nem hajlandó altatót felírni neki, s mikor a férfi panaszkodik neki, hogy szenved, az orvos azt javasolja, hogy menjen el a rákosok valamelyik önsegítő csoportjába, ott láthatja, mi az igazi szenvedés. A férfi megfogadja a tanácsot, s így találkozik Marla Singerrel.

Nem sokkal később megismeri Tyler Durdent, aki egy lepukkant lakásban él, vacak, éjszakai melókból és szappankészítésből tartja el magát, és nagyon öntörvényű. Tyler egy nap arra kéri a férfit, hogy üsse meg tiszta erőből… Így születik meg a harcosok klubja.

Vélemény:

Először is megpróbálom megfogalmazni, hogy mi az, ami jó ebben a könyvben, s ez, azt hiszem, egyrészt az őszintesége, a nyerssége, másrészt az, hogy oltári jó dumái vannak.

Látjuk benne, hogy mi lakik egy hétköznapi férfi bensőjében: hogy mennyire elege van a hétköznapi életéből, s mégsem mer kitörni belőle. Frusztrált, mert úgy érzi, többre kéne vinnie az életben, de nem tudja, pontosan mire. Így csak ellebeg a langyos életében, álmatlanul, céltalanul. S látjuk azt is, hogy van, aki mer a saját akarata szerint élni, s ő megvet mindenkit, akit sikeresnek, boldognak lát, mert képmutatónak tartja őket. (Vagy gyűlöli őket, mert nem kaphatja meg, ami az övék.) Az már értelmezés kérdése, hogy kettejük élete közül melyiket tartjuk jobbnak. Valahol persze mindkettő borzasztó.

Mégis, azt hiszem, majdnem mindenki érezte már olyan szerencsétlennek magát, mint kártérítési ügyintéző barátunk, s talán közel ugyanennyien érezték már legalább egyszer életükben, hogy úgy megvetik/gyűlölik a többi embert, ahogy Tyler teszi. Azért férkőzik könnyen az ember bőre alá ez a könyv, mert ezek az érzések, gondolatok valahol ott vannak mindnyájunkban, csak mi nem mondjuk ki őket.

Sajnos ennél többet nem tudok mondani erről a könyvről úgy, hogy ne spoilerezzek. Úgyhogy  akkor már csak annyit jegyeznék meg, hogy a filmet is nézzétek meg, nagyon jól adja vissza a könyv mondanivalóját, hangulatát, dumáit (sőt van benne egy-két olyan frappáns szöveg is, ami a könyvből hiányzott), csak a végén van egy nagyobb eltérés a könyvhöz képest, de ezt majd a spoileres véleményemben fejtem ki.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Szóval az a könyv csattanója, hogy a nyápic kártérítési ügyintéző és a tökös, harci klubot, majd magánhadsereget szervező Tyler egy és ugyanaz a személy.

Mikor erre hősünk rádöbben, rájön arra is, hogy Marla miatt találta ki Tylert. Tyler szereti Marlát és meg meri szerezni magának Marlát. Míg a nyápic kártérítési ügyintéző nem. (Persze, fogjunk mindent a nőre…)

Kiderül tehát, hogy hősünknek tudathasadása van, az egyik énje unta lagymatag kis életét, s így kitalálta Tylert, s vele felrobbantatta a saját lakását, hogy végre kikerüljön szokványos kis életéből. Azonban mikor rájön, hogy ő Tyler, és hogy Tyler megint robbantani készül (ezúttal egy egész épületet), rögtön vágyni kezd régi, unalmas kis életére. Ügy tűnik tehát, hogy Tyler egy darabig ugyan az ő titkos vágyait valósítja meg: jókat dug Marlával, a harci klubban verekszik stb, később azonban önálló életre kel: le akarja rombolni a civilizációt, mindent el akar pusztítani. A bomba viszont végül azért nem robban fel, mert valójában hősünk nem akar robbantani.

Hát elég kusza ez az egész, de akkor vegyük úgy, hogy Tyler önálló személyiség, vajon az ő élete jobb vagy érdekesebb, mint a kis kártérítési ügyintézőé? Érdekesebb, az biztos, de nem jobb. Nem szeret senkit (a könyv végén még Marlát is „el akarja kapni”, vagy legalábbis megfenyegeti vele nyápic énjét), nem tesz semmi hasznosat, csak pusztít. Tökösnek, nagy lázadónak tűnik, annak hiszi magát, de az ő élete éppoly üres, mint a hétköznapi énjéé.

Nézzük meg Marlát is, ő vajon jobban él, mint főhősünk? Látszatra ő olyan, mint Tyler: nagyon laza és szabad. De neki még annyi terve sincs az életével, mint Tylernek. Családot nyilvánvalóan nem akar, különben nem mondaná Tylernek, hogy abortuszt akar tőle. Viszont úgy tűnik, Tyler fontos neki.

A könyv legvége az, hogy a bomba besül, hősünk pedig  fejbe lövi magát, Tyler nevű énje meghal, ő azonban életben marad, kórházban ápolják, s a személyzetből néha odasúg neki valaki, hogy hiányolják, vagy hogy minden a terv szerint halad, el fogják pusztítani a civilizációt és új világot építenek a romjain. Hősünk azonban nem akar kiszabadulni.

A könyvben tehát hősünk a saját maga (vagyis Tyler) által állított kelepcébe kerül, még annyira sem lehet szabad, mint korábbi, unalmas kis életében. Tylerré kell lennie, pedig már nem akar az lenni.

A filmben ezzel szemben a záró jelenetben hősünk és Marla kéz a kézben állnak egy üvegablak előtt, ahonnan láthatjuk, hogy a környező épületek felrobbannak és leomlanak, nekik azonban nem esik semmi bajuk. Itt úgy tűnik, tiszta lapot kaphatnak, s boldogok lehetnek együtt (még akkor is, ha a világ vagy egy része el is pusztul egyébként).

A film vége egészen happy end, a könyvet viszont nem mondanám annak (a regényben egyébként Tyler kétszer gyilkolt is, míg a filmben nem, a könyvben lehet, hogy ezért sem érdemel happy endet).

És hogy mi a tanulság? Talán az, hogy vigyázzunk, mit kívánunk, mert mikor valóra válik, könnyen kiderülhet, hogy valójában mi nem is ezt akartuk.

Tetszési index:

80%