Melissa Landers - Elidegenítve (Elidegenítve 1.)

Tartalom:

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a Midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carat választották ki a Leihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre.

Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a Leihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése.

Caranak egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carara nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit.

Vajon milyen szerep jut Caranak és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Két könyvbe is belekezdtem mostanában, az egyik "A kőszívű ember fiai", a másik "A lepkegyűjtő" volt. előbbit untam, utóbbi pedig nem tett túl jót a jelenleg nem annyira kisimult idegeimnek, szóval gondoltam, akkor keressünk egy harmadikat. Valami könnyed, olvasmányos, szórakoztató műre vágytam, így esett a választásom erre a könyvre. És szerencsére azt adta a regény, amit vártam.

Ez egy laza kis intergalaktikus tinirománc, ahol a románc két alanya kezdetben távolságtartó egymással, aztán egyre közelebb kerülnek egymáshoz, aztán már aranyosan évődnek egymással, persze kicsit bizonytalanok magukban, de azért kétségünk sem lehet, hogy mi lesz a dolog vége.

Igazából ez a könyv ennyi, és engem ez most igen jól elszórakoztatott. Ha más hangulatban olvasom, valószínűleg zavart volna, hogy az összes szereplő - azaz a felnőttek is - úgy viselkedik, mintha tini lenne (vagyis nagyon érzelmesen és olykor nagyon meggondolatlanul ).

Ha komolyabban akarjuk venni a könyvet, akkor pedig kaphatunk egy kis betekintést az idegengyűlölet pszichológiájába (kik uszítják az embereket és hogyan, ki az, aki könnyen uszítható). Vicces, mert itt az embereknek van is okuk tartani az idegenektől. Csak ők nem azért félnek tőlük, mert tudják, hogy van okuk félni, hanem csak úgy. S tulajdonképpen mindenféle gyűlölet mögött megbújik a félsz. Az, hogy ez ésszerű félelem vagy sem, valahol mindegy is, mert ha valaki fél, nem érdekli, hogy mennyire ésszerű a félelme.
No, és a másik érdekesség, hogy itt nem csak az emberek gyűlölik az idegeneket, hanem a földönkívüliek közt is van olyan, aki gyűlöli az embereket. Szóval az idegenek közt is vannak idegengyűlölők, ilyen ám, mikor a fagyi visszanyal. SPOILER: Ha az idegenek nem segítenek rajtunk, akkor a Föld pár éven belül elpusztul, így itt bizony tétje is van, hogy gyűlölnek minket vagy sem. Biztos vagyok benne, hogy a legvehemensebb idegengyűlölők követelnék a leghangosabban, hogy a földönkívülieknek segíteniük kell rajtunk. De idáig ebben a kötetben még nem jutunk el, mivel az emberiség jelentős része még nem tudja, hogy mekkora bajban van. Különös, hogy bár a l'eihrek sem bíznak az emberekben, mégis az a tervük, hogy "egyesítik" velük a társadalmukat (magyarán közös utódokat nemzenek), igaz ezt csak kényszerből teszik, mert a klónozás miatt a saját fajuk kezdett elkorcsosulni, betegeskednek, depressziósak, érzelmileg üresek.
Megtudjuk a regényből azt is, hogy az emberiség mennyire nem vigyáz a bolygójára és hogy mennyire túlszaporodott faj vagyunk. Aki kicsit is tájékozott, az ezekkel persze tisztában van, de szerintem hasznos, hogy egy alapvetően az ifjúságnak íródott könyvben felhoznak ilyen komolyabb témákat is. Így remélhetőleg egyre kevesebb ember lesz a világban, aki tagadja a globális felmelegedést...
No, de ettől ez még alapvetően egy könnyed, humoros kis könyv, ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik.

Tetszési index:

72%