2017. március 4., szombat

Nalini Singh – Vonzódás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 1.)

Előzmények:
Egy molyos kihívás (ld. itt: http://konyvboncolgato.blogspot.hu/2017/01/csokkentsd-varolistad-masokkal-2017.html) miatt olvastam el ezt a könyvet, bevallom, az írójáról nem is hallottam korábban soha és a fantasy amúgy sem az én műfajom. De nem bántam meg, hogy elolvastam, alapvetően tetszett a könyv.

Tartalom:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselőre, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők között. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait.
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Ahogy már említettem, egy molyos kihívás miatt olvastam el ezt a könyvet, magamtól soha nem szoktam fantasyket keresgélni. De örülök, hogy így most elolvashattam ezt a könyvet, mert szerintem elég jó volt, még a fantasy világ is tetszett benne. Azért is olvastam el, mert a molyon jelenleg a 31. legjobb krimiként van nyilvántartva a könyv. Nos, ezt viszont túlzásnak éreztem a könyv elolvasása után, a gyilkos személye nagyjából végig teljesen egyértelmű volt, mert nem lehetett más, csak az az egy mentál. (Ezt a spoileres véleményemben fejtem majd ki bővebben.) Szóval kriminek elég egyszerű volt.
De először arra térnék ki, ami tetszett benne: az írónő által megálomodott fantasy világ. Azt hiszem, egyébként ez nem volt túl eredeti.  Én nagyon kevés fantasyt olvasok, de alakváltó lények voltak például az Alkonyatban a farkasok, s ugyanezen farkasok egy életre választanak párt, mint ahogy teszik eme könyvben is a leopárd és a farkas alakváltók. Aztán a másik faj a mentálok, akiknek mentális erejük van, telepátia, telekinézis, jövőbe látás etc. Ha jól vettem ki, mindegyiküknek van egy erősebb képessége, de mellette van másfajta gyengébb képességük is, tehát mindegyik telepata, mert csak így tudnak csatlakozni a mentálhálóra, de vannak mellette más képességeik is.  Azt hiszem, olyan könyvek vannak bőven, aminek a főszereplője egy darab, mentális képességgel megáldott/megvert személy, de az szerintem ritka, hogy egy teljes faj rendelkezne ilyen képességekkel. Itt pedig ez volt a helyzet, a mentáloknak társadalmuk volt, hierarchiájuk, szabályaik.
Szóval bár a történet alapötlete nem volt túl eredeti, a részletgazdag kidolgozás hihetővé és érdekessé tették. Végig kíváncsi voltam a mentálok és az alakváltók társadalmára is. Elvileg léteztek még az emberek is ebben a világban, de róluk kevés szó esett, persze kit is érdekelnének ők, amikor ott vannak a sokkal érdekesebb mentálok és alakváltók, nem?
Tetszett a mentálháló ötlete, hogy ezen az összes mentál kapcsolódik a másikhoz.  Ahogy elmagyarázta ennek a kinézetét (mint egy város éjszaka: sok kis fénypont a sötétségben), az is jópofa volt. A mentálhálós történések némelyike viszont kicsit zavaros volt nekem, Sascha hol ott hagyta a tudatának árnyát a pajzsai közt, és az elméjével körbenézett a mentálhálón, hol fordítva tette ezt, ezeknél kicsit olyan, „heeee?” érzésem volt, de végül azért túltettem magam ezek – általam vélt – logikátlanságán, végül is ez egy fantasy.
És aztán persze itt van még Lucas és Sascha románca. Bár a fantasy háttér szépen kidolgozott volt, azért nehéz lenne letagadni, hogy ez a könyv inkább a romantikáról szólt.  Lucas volt az erős falkavezér, az alfahím minden szempontból: a nőket birtokolni, de óvni is akarja, szenvedélyes, de gyengéd is, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Sascha pedig az érző nő, aki ezt elrejteni kényszerül, de azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Lucas a könyv végére bevezeti az érzelmek és érzékek (igen, vannak szexjelenetek is) világába.
Szóval összességében szerintem ez egy jó kis könyv volt, valamikor valószínűleg folytatni is fogom a sorozatot. Bár azért annak örülnék, ha a későbbi kötetekben kevesebb lenne a romantika és többet tudnánk meg a mentálok belülről már rohadó társadalmáról, és arról, hogy ez hová vezet végül, élhet-e egymás mellett békében a három faj.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Először akkor a gyilkos személyéről írnék röviden. Azért csak és kizárólag Enrique tanácsnok lehetett a tettes, mert ő volt az egyetlen mentál a könyvben, aki nem csak futó említés erejéig szerepelt – kivéve persze Sascha anyját, de róla én nem feltételeztem egy pillanatig sem, hogy gyilkos lenne. Így csak Enrique maradt. Ennél azért egy kicsit jobban is kidolgozhatta volna a krimiszálat az írónő szerintem. Lehetett volna, teszem azt, még egy másik gyanús mentál is a könyvben. De ha nem, hát nem, erről ennyit.
Nagyon érdekes volt az, amire Sascha rájött a könyv végén, mikor felismerte, hogy Enrique a gyilkos. Enrique-ben nem volt indulat, nem ezért ölt, ő érzelemmentes volt, pszichopata. Sascha arra ébred rá, hogy az „Elcsendesedés” program, aminek célja az volt, hogy a mentálok kiírtsák magukból az érzelmeket és így megszűnjenek erőszakos hajlamaik is, valójában azt eredményezte, hogy mind potenciális pszichopaták lettek. Kiderült az is, hogy a Mentál Tanács (a mentálokat vezető testület) ötven mentál sorozatgyilkosról tud, de ezeket eltitkolták. És amelyiketüket elkapják, azt sem mindig ölik meg, ha túl fontos személy, akkor inkább csendben ellátják áldozatokkal. Ami egyértelműen azt mutatja, hogy a Mentál Tanács tagjai is pszichopaták.
Engem az érdekel a leginkább a sorozat folytatásából, hogy mi lesz a mentálokkal. Elvesztik teljesen az önkontrollt, ami ahhoz vezet, hogy az alakváltók és talán az emberek is rájuk támadnak és kitör a háború, vagy találnak más megoldást, pl. újra legálissá teszik az érzelmeket.
Furcsa volt nekem Sascha anyja, Nikita. Sokáig úgy tűnt, a lánya sorsa nem érdekli különösebben, ridegen bánt vele, de nekem a könyv végén olyan érzésem volt, hogy védeni próbálta, nehogy lebukjon a lány, hogy vannak érzelmei. És amikor levált a lánya a mentálhálóról és Lucas párja lett, még utána is beszélt vele Nikita, igaz, elvileg csak azért, hogy közölje, kitagadták a családból és azt, hogy azért Lucasszal szeretnék megőrizni az üzleti kapcsolataikat, de nekem mégis úgy tűnt, hogy törődik a lányával. Kíváncsi vagyok, hogy ez a gyanúm beigazolódik-e később, vagy Nikita eltűnik a süllyesztőben és nem is lesz róla több szó a későbbiekben.
Az alakváltók társadalmát se mutatta tökéletesnek az írónő, a hímek túl agresszívak, uralkodóak bennük, de úgy tűnt, más probléma nincs velük, harmóniában élnek magukkal, falkatársaikkal és a környezetükkel. Legalábbis addig, amíg indulatosságból ki nem irtják egymást egy másik falkával…
Egyébként nekem úgy tűnt, Sascha pszichikus képessége és hogy egy közös, minimentálhálóra kapcsolódtak vele a fontosabb falkatagok a könyv végén, jót fog tenni nekik, és nem csak azért, mert Sascha meg tudja gyógyítani a lelki sebeiket, hanem azért is, mert az indulataikat is tompítani tudja. Lehet, hogy ez lesz a sorozat vége, hogy a mentál és alakváltó fajok összeolvadnak és közösen erősebbek és stabilabbak lesznek, mint külön-külön? Hogy ezt meg tudjam, elég sok könyvön kéne átrágnom magam. Magyarul a sorozat 5 kötete jelent meg eddig, de ha jól látom, angolul legalább 10 részes a sorozat. Lehet, hogy ennyi könyvön nem leszek képes átrágni magam, mert ennyire nagy fantasy fan azért nem vagyok, de valamikor biztos folytatni fogom a sorozatot.

Tetszési index:
79%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése