Blake Crouch - Sötét anyag

Tartalom:
Elégedett vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom.
Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott olyasmit, ami a lehetetlennel határos.
Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel.
Blake Crouch a nagy sikerű Wayward Pines-trilógia után ezúttal kvantummechanikával és alternatív világokkal feszegeti a tudományos sci-fi határait egy rá jellemző, gyors tempójú regényben. A Sötét anyag az év legjobban várt thrillere, egy zseniálisan kitalált, sodró lendületű és bensőséges, különös és mélyen emberi történet a legfontosabb döntéseinkről és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni azokért az életekért, melyekről álmodunk.
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Vannak fenntartásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, de az tény, hogy egy nap alatt elolvastam, annyira beszippantott a történet. Végig pörgős volt, Jason és Daniela szimpatikusak voltak, tudtam izgulni értük.
Viszont a könyv mondanivalója nagyon nyálas és szájbarágós volt (a családért mindent meg kell tenni, a karrier másodlagos), és torz is szerintem. Tény, hogy nem lehet könnyű a család és karrier összeegyeztetése olyan munkák esetében, amik teljes embert igényelnek, de én azért remélem, hogy aki nagyon akarja, az meg tudja oldani. Vannak családos, de szakmailag sikeres tudósok (pl. Stephen Hawking is sokáig nős volt és három gyereke született). De e könyv szerint a kettő kizárja egymást. És ha mondjuk igaz is lenne, hogy a kettő kizárja egymást, akkor is ugyanúgy elfogadható kéne, hogy legyen az, ha valaki a karriert választja, mint az, ha a családot. De ez alapján a könyv alapján csak a család az érték.
Persze lehet, hogy csak én éreztem úgy, hogy ez a tanulság, mert Jason bármit (vagy majdnem bármit) megtett volna azért, hogy megtalálja a családját. De lehet, hogy inkább csak arról szólt ez a könyv, hogy ha az ember nem is mindig elégedett az életével, mert például nem futott be csodás karriert, azért tudnia kell megbecsülnie azt, amije van, pl. egy szép család. Csak ez a "becsüld meg, amid van" tanulság nekem elég üres, mert ha mindenki így állna hozzá az életéhez, akkor senki sem jutna sehova, csak állna egy helyben és jól megbecsülné, amije van.
Nyilván az sem jó, ha az ember folyton elégedetlen az életével, de szerintem csak van olyan is, hogy valaki tudja értékelni, amije van, de azért mégis vannak céljai, többre is vágyik. Itt is Stephen Hawkingot hoznám fel példának (csak azért, mert egy nappal a Sötét anyag olvasása előtt olvastam el az ő életrajzi könyvét). Ő úgy lett férj és édesapa és sikeres tudós, hogy mellette még a betegsége okozta hátrányokkal is meg kellett küzdenie. Mert eldöntötte, hogy lesznek céljai az életében és mindent megtett ezek megvalósításáért.
Ami a regény tudományos oldalát illeti: jól elmagyarázza a könyv Schrödinger macskáját és  még a multiverzum léte is hihetőnek tűnik általa. És azt hiszem, az, ami ebben a könyvben megvalósul, az szemlélteti a képzetes idő fogalmát is, amit viszont Hawking az életrajzában nem igazán tudott elmagyarázni nekem. (De ebben azért nem vagyok 100%-ra biztos, mert mint mondtam, Hawking magyarázatát nem értettem.) Viszont szerintem a tudományos részekben durva logikátlanságok is voltak, amik kicsit rontották a sztori élvezhetőségét.
Összességében azért ez egy szerethető - bár kicsit egysíkú - főszereplőkkel operáló, izgalmas cselekményű, fordulatokkal teli könyv, ami ad némi tudományos ismeretet is az olvasónak. (De a befejezés azért lehetett volna ütősebb.) Felkeltette az érdeklődésemet az író iránt, mindenképp fogok még olvasni tőle.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Azzal kezdeném, hogy mik voltak azok, amik tudományos szempontból nem voltak hihetők nekem - még nagyon laikusként sem. Ehhez először röviden leírnám, hogy miről szól a regény.
Jason professzor egy huszadrangú egyetemen, de van egy szép családja: felesége, Daniela és fia, Charlie. Ugyanakkor létezik egy párhuzamos valóságban egy másik Jason (a továbbiakban nevezzük Jason2-nek, mert a könyvben is sokszor így utalnak rá), aki úgy döntött 15 évvel korábban, hogy elhagyja a terhes Danielát azért, hogy a kutatásaira tudjon koncentrálni. Így itt Charlie meg sem születik (nyilván Daniela elvetette, bár a regény nem mondja ezt ki nyíltan). Jason2 sikeres lett a szakmájában, sőt ő jött rá, hogy miként lehet a párhuzamos valóságok közt utazni. Ilyen útja során talál rá Jason világára, s mivel megbánta már, hogy elhagyta Danielát, úgy dönt, megszerzi Jason családját. Jason2 elrabolja Jasont és átpaterolja a saját világába, ő pedig elfoglalja Jason helyét.
Nos, én csak azt nem értettem, hogy Jason2 hogy tudja Jasont átutaztatni a saját (mármint Jason2) világába, majd utána rögtön visszatalálni Jason viliágába. Úgy, hogy ugye végtelen számú világ létezik, s igazi Jasonnek később sok útjába telik visszatalálni a saját világába. Egyáltalán az, hogy bármilyen világot képesek megtalálni, nem pedig teljesen véletlenszerű világokban lyukadnak ki, tök logikátlan.
És ott van az a doboz is, amiben szuperpozícióba kerülnek (ez az az állapot, amiben váltogathatják a világokat). Az akkor mindenhova utazik velük, vagyis a doboz is szuperpozícióba kerül? De ha ez így van, akkor Jason2 világában hogy utazhatott el három ember is egymás után ugyanazzal a dobozzal? Bár szerintem az utazásokról készült kamerafelvételeken csak a dobozban utazó ember tűnik el, a doboz maga nem, szóval akkor a doboz mégsem utazik. De Jasonnak és Amandának mégis van dobozuk, bárhova érkeznek is. Ez a doboz, úgy tűnik, mindenhol ott van...
A regény vége felé Jason visszatalál a saját világába, ahol Jason2 bitorolja a helyét. Igen ám, de egy csomó másik Jason is visszatalált ide (hiszen végtelen számú világ keletkezik minden másodpercben, így rengeteg van eltévedt Jasonból is), s ők is mind azt gondolják, joguk van ahhoz, hogy visszakapják a családjukat.
Itt csak azt nem értettem, hogy ha eltévedt Jasonből végtelen számú van, akkor az otthon hagyott Daniela és Charlie világából is végtelen számú képződhetett azóta, hogy különváltak Jasontől. Szóval a sok Jason ezek bármelyikébe elvetődhetett volna, miért pont egyetlen világban halmozódtak fel? Ez tökre nem logikus.
Ahogy már említettem, a másik gondom az volt ezzel a könyvvel, hogy a családnak abszolút elsőbbséget adott a karrierrel szemben. Hiszen az összes Jason csak családra vágyik benne - még Jason2 is, akiből zseniális tudós lett. Persze logikus, hogy kell lennie egy csomó karrierista Jasonnek is, hiszen végtelen számú világ van, de mivel ők nem szerepelnek a könyvben, ezért olyan, mintha nem is léteznének.
Végül a könyv lezárásáról pár szót. Daniela és Charlie azzal a Jasonnel tart a világok közti utazásban, akit a könyv elején elrabolt Jason2. Így az olvasók abszolút happy endet kapnak, hiszen az a Jason élhet boldogan a családjával, akivel végigkövették az eseményeket a regény elejétől, akivel azonosultak. Én ennél merészebb befejezést reméltem. Ha már az író felhalmozott egyetlen világban rengeteg Jasont, akkor sokkal hihetőbb befejezés lett volna az, ha bármelyik másik Jason lesz a befutó. Vagy egyik se. Mondjuk megölik egymást is, meg véletlenül Danielát és Charlie-t is. Az a lezárás, amit kaptunk, nekem egyszerűen túl nyálas volt.

Tetszési index:
80%