Phyllis T. Smith - Én, Livia

Tartalom:

Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett.

Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.

De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

A regény Livia szemszögéből íródott, az ő életét meséli el, ami azonban jelentős részben összefonódott Augustus sorsával, így tulajdonképpen mindkettejükről szól ez a könyv. Caesar halálára, Augustus életének főbb eseményeire még emlékeztem nagyjából a történelemórákról, így a velük kapcsolatos történések nem értek váratlanul. Marcus Antonius és Kleopátra sorsára viszont leginkább már csak az Elizabeth Taylor-Richard Burton film alapján emlékeztem, érdekes, hogy az jobban megmaradt, mint a töriórán tanultak. Liviáról ugyanakkor nem tudtam semmit a könyv olvasása előtt, az ő életének eseményei kiszámíthatatlanok voltak számomra, így izgalmas tudott maradni a regény egészen a végéig.

Livia személyében egy intelligens, öntudatos, többnyire szerénynek tűnő, de azért némileg hataloméhes nőt ismerhetünk meg a könyv lapjain. Próbálta irányítani a saját sorsát, de alapvetően férjei cselekedetei határozták meg, hogy ő mi lehetett és mit érhetett el, s ez zavarta őt. Manapság úgy mondanánk, feminista volt.

Nagyon érdekes volt Livia nézőpontját követni a regény folyamán. Ő a polgárháborúban, belviszályokban csak a családjára leselkedő veszélyt és a halált látta, próbálta óvni azokat, akiket szeretett. Augustus feleségeként pedig azért kellett aggódnia, hogy a köztársaság védelmezői nehogy férje életére törjenek - ahogy tették azt korábban Julius Caesarral. Ő elsősorban nem Augustus dicsőséges győzelmeit látta, hanem azt, hogy azok mennyi szenvedést és halált hoznak magukkal. Szóval szerintem nagyon más volt az ő nézőpontja, mint ami egy férfié lett volna.

Augustust - akit felesége Taviusnak hív - nagyon emberinek, esendőnek mutatta a regény, de ez érthető is volt, hiszen a szerető asszony szemszögéből láthattuk őt. (SPOILER: Livia mindenben támogatta őt, egyedül akkor nem állt mellette, amikor Marcus Antonius és Kleopátra ellen vonult, mert ennek a háborúnak már nem látta értelmét. De végül kibékültek, s Augustus ezt követően békében uralkodott, majd halt meg.)

Fura betegségei voltak Augustusnak a könyvben, az egyik lábára időnként sántított, gyakran köhögött, a fontos csaták előtt mindig rosszul lett, nekem ezek valahogy nem álltak össze egy igazi betegséggé, nem igazán tudtam elhinni ezeket a betegségeket, annak ellenére sem, hogy Livia elhitte, s próbálta kezelni is őket gyógyfüvekkel.

A női szemszög miatt nagyon érdekes volt számomra ez a regény, és amiatt is, mert azt mutatta, hogy egy nő is képes lehetett befolyásolni a történelmet egy olyan korban, ahol a nők másodrangúak voltak a férfiak mellett (pl. saját vagyonuk sem lehetett).

Már elég régóta áll a polcomon John Williams Augustus című könyve, ami alighanem Augustus szemszögéből íródott, igyekszem a közeljövőben elolvasni valamikor, érdekes lesz a női nézőpont után a férfiét is megismerni, valószínűleg nagy lesz a kontraszt.

Tetszési index:

95%