M. Kiss Csaba – Czeizel Endre - Két életem, egy halálom - Orvoslásról, vádakról, szerelemről, halálról, életről

Tartalom:
Aki a halállal néz farkasszemet, nem akar sem szépíteni, sem eltitkolni semmit. Így, az olvasó, aki meg akarja őrizni magában az egyik legnépszerűbb magyar tudósról, orvosról, tévésztárról – Czeizel Endréről – alkotott idealizált képét, ne kezdjen bele ebbe a könyvbe! Mert Czeizel Endre nem az, akinek sokan hiszik.
79 évesen rákbetegsége végső stádiumba jutott, így megkísérelte lezárni ügyeit és elbúcsúzni az őt szeretőktől.
M. Kiss Csaba vele volt minden fontos pillanatban. Könyve, könyvük megrázó, gyakran provokatív, olykor kegyetlen, de végülis felemelő alkotás, orvoslásról, genetikáról, a vádakról, melyek annak idején éveket vettek el az életéből, bonyolult magánéletéről, egy hatalmas történelmi korszakról, melynek tanúja volt, sok-sok konfliktusáról, sikereiről, kudarcairól, a túlélt haldoklásról.
Két életről és egy halálról.
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Már nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, mert érdekelt Czeizel Endre szakmai életútja is, illetve arra is kíváncsi voltam, hogy a magánélete kicsit visszásnak tűnő dolgairól mit fog mondani - már ha mond bármit egyáltalán.
Nagyon érdekesek voltak a könyv szakmázó részei. Szerencsére ezek a laikus olvasó számára is érthető módon voltak tálalva. Olyanokat tudhatunk meg belőle például, hogy mennyi genetika van abban, hogy a zsidók általában intelligensebbek az átlagnál, hogy hogyan lehet befolyásolni, milyen legyen a születendő gyermekünk neme (bár ezek a módszerek azért nem 100%-osak) és természetesen a legjelentősebb szakmai eredményéről, a magzatvédő vitaminok megszületéséről is sok információt kapunk.
Kiderül az is, hogy a halála küszöbén sok keserűség volt Czeizel Endrében, hogy mennyi szakmai elképzelése nem tudott valóra válni, általában a politikusok hülyesége vagy álszentsége miatt. Például szerette volna elérni, hogy születhessenek gyermekek dajkaanyától. Ilyenkor a gyermeket másik nő hordja ki, nem a biológiai anya. Így édesanyák lehetnének olyan nők, akiknek a méhét eltávolították, de petefészkük (így petesejtjük) viszont van. Szerette volna, ha az Y-kromoszómában hordozott genetikai rendellenesség fennállásának veszélye esetén az ilyen szülőpárok megválaszthassák a gyermekük nemét (tehát lányt vállalnának, mivel nekik nincs Y-kromoszómájuk). És ez csak két példa (amiknél én nagyon egyetértettem vele), a könyvben Czeizel sajnos jóval többet említ.
Ami a magánéletét illeti, arról is ejtett azért pár szót. Viszont egyáltalán nem érezte szükségét, hogy magyarázkodjon. Beleszeretett egy fiatal nőbe hatvanpár évesen, gyereket is vállalt vele. Úgy éltek, hogy hétköznap a feleségével volt, hétvégén pedig a másik családjával. Számomra érthetetlen, hogy ebbe miért ment bele Czeizel felesége, de még az is, hogy a szeretője miért. De az ő dolguk, ha nekik ez így megfelelt, akkor jó (egyébként nyilván nem felelt meg, mert akkor nem lett volna balhé az örökség körül Czeizel halála után).
Az viszont kicsit csalódás volt számomra, hogy a szeretőjétől, Dórától született második gyereke, Fanni fogantatásának körülményeiről Czeizel Endre csúsztatott. Álmélkodott egy sort, hogy csoda, hogy ez a gyermeke megfoganhatott, holott ő ekkor már nagyon idős volt és beteg is. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy Fanni mesterséges megtermékenyítéssel fogant meg. Azt értem, hogy ezt azért nem árulta el, mert totál illegális volt, amit tettek, de akkor meg ne adja a meglepettet, hogy ez a gyerek összejött. Ennél már az is jobb lett volna, ha a magánéletéről egy szót sem szól. Mert ez a hazugság Czeizel szavahihetőségét úgy általában kérdőjelezte meg nálam.
Sajnos a könyv más állításai is új színezetet kapnak úgy, hogy tudjuk, mi történt Czeizel halála után (Dóra Czeizel örökségének egy jelentős részét követelte a gyerekei számára). Czeizel elmesélte, hogy félretetetett a spermájából azzal, hogy Dóra azzal a halála után azt kezd, amit akar, vagyis ha annyira szeretné, így lehet második gyermeke is Czeizeltől (merthogy nagyon kellett Dórinak az a második gyerek, különösen akkor, amikor Czeizel már nagyon beteg volt). Nyilván ezt használta fel Dóra Fanni megfoganásához, csak ugye még Czeizel halála előtt tette. (Hogy Czeizel Endre előzetes tudtával tette ezt vagy csak utólag tájékoztatta, azt nem tudni, mert erről az egész dologról a könyvében Czeizel nem tesz említést.) Na most, egyértelmű, hogy Dórának azért kellett az a gyerek annyira, és azért kellett még Czeizel életében fogannia, mivel Dóra jogászként tudta, hogy az örökség az örökhagyó halála pillanatában száll át az örökösökre. Vagyis egy olyan gyerek, aki még meg sem fogant az apja halálakor, az nem örökölhet utána. Ez alapján úgy tűnik, Czeizel élete szerelme egy pénzéhes, számító nő volt, ami csalódás nekem. Mármint az, hogy Czeizel egy ilyen nő miatt alázta porig a feleségét.
Szóval összességében azt gondolom erről a könyvről, hogy jobb lett volna, ha Czeizel Endre egy szót sem szól benne a magánéletéről, ezek a részek nem festenek túl pozitív képet róla. Viszont a szakmai részek annyira érdekesek voltak, hogy a könyvet elolvasása után megvettem e-könyvként (könyvtári példányt olvastam el). Bár egyébként valószínűleg ezek a szakmai részek pár év után elavulnak majd, de tényleg annyira élvezetes stílusban, olykor humorral írta meg ezeket Czeizel, hogy valamikor biztos újra fogom még olvasni őket.

Tetszési index:
85%