Tartalom:
A Harmadik Birodalom a véres 1941-43-as
oroszországi hadjárat során diadalt aratott, és egyúttal
gyökeresen megváltoztatta a történelem menetét. Azonban ennek
ára volt: a háború kimerítette Adolf Hitlert. A Führer 1947-ben
békét kötött a szövetségesekkel, majd 1954-ben háttérbe
vonult, s átadta a birodalom operatív irányítását.
Hat évvel később, 1960-ban születik meg Lajtai
Gábor. A bennszülöttek által később csak Ga’abi néven ismert
fiú Hungarovillben, az Atlanti óceán partján látja meg a
napvilágot. A tikkasztó klímájú város nemcsak Egyenlítői
Magyar Afrika politika és kereskedelmi központja, hanem a Magyar
Gyarmati Hadsereg legfontosabb bázisa is.
Miközben a kisgyerek Gábor a Hitler sugárúton
és a Szálasi körúton nap, mint nap ingázik a családi
vállalkozásban működtetett Turáni Vendéglő és az iskola
között, sorban gyűjti be az életét végérvényesen meghatározó
élményeket – legyen szó a Himmler hadihajó elsüllyedéséről,
a Magyar Szociálfasiszta Munkáspárt hatalmának
megnyilvánulásairól, vagy éppen a nők vonzerejéről...
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Ez a regény inkább csak egy hangulatot fest le,
egy életérzést ad át, cselekménye nem sok van. Egészen pontosan
az érdemi történések a háttérben maradnak, így például nem
tudjuk meg pontosan, hogyan lett Lajtai Gáborból nagy ember, miért
utálta meg a családja, miért segíti őket, ha azok utálják, mi történt a nagybátyjával, Imrével stb.
Egy olyan világba kalauzol el bennünket ez a
könyv, amelyben Magyarország a fasiszta Németország
csatlósállama, s a fasiszta rendszer elől (pl. az államosítások
miatt) sok magyar vándorol ki Afrikába szerencsét próbálni. Így
jelentős magyar népesség él együtt Afrikában az arabokkal és a
négerekkel, s ezt a törékeny egyensúlyban megvalósuló
együttélést mutatja be igen átérezhetően a regény. A fehérek
magasabb rendűnek számítanak, mint az arabok és a négerek, ennek
ellenére úgy tűnik, sem a négerek, sem az arabok nem gyűlölik a
fehéreket. A kis Gábor jól kijön a néger és arab gyerekekkel
is, s felnőttként is jól boldogul ebben a világban.
Menet közben viszont elveszti barátait és
erkölcsi érzékét, s egy idő után már azért kell aggódnia,
hogy az életét is el fogja veszíteni. Ekkor dönt úgy, hogy el
kell jutnia a szabad világba. Menekülését és saját életére
való visszatekintését mutatja be ez a könyv.
Érdekes volt a regény hangulata: volt Gáborban
"én mindent akarok" elszántság, de "minden mindegy"
jellegű lemondás is. A magyar ügyeskedő hozzáállás
megtestesítője volt ő, aki kereskedett mindennel (végül már
lányokkal is), de mégis volt benne jóság is.
Mindenképpen egyedi alkotás ez a könyv, talán
még azt is jogosan mondhatom rá, hogy nagyon magyar. Lehet, hogy
épp ez volt vele a bajom, hogy bár ne ilyenek lennének a magyarok
a valóságban is, mint Gábor és a családja... Bár se szeretni,
se utálni nem tudtam Lajtai Gábort, de az biztos, hogy nem ez lesz
a kedvenc könyvem.
A másik problémám az volt, hogy én jobban szeretem az olyan regényeket, amiknek
van cselekménye, vannak fordulatok benne, eljutunk vele valahonnan
valahová. Bár tulajdonképpen ebben a könyvben is eljut Gábor
valahová, azt már nem tudjuk meg, hogy pontosan hová és mennyire
lesz az jó neki. Ezért nekem hiányérzetem volt a regény
elolvasása után.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez
egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Nagyon furcsa volt a könyv kezdete, merthogy
Gábor úgy kezdi el mesélni élete történetét, hogy az
tulajdonképpen egy önéletrajz, amit egy nagy amerikai céghez
készül benyújtani. Aztán a könyv végére erről elfeledkezik, s
bár azt nem tudjuk meg, mikor és hogyan nyújtotta be jelentkezését
az amerikai céghez, úgy tűnik, felvették, mert már meg is
küldték neki a szerződéseket az alkalmazásához. De akkor minek
írja még tovább az úgynevezett önéletrajzát??? Ez engem eléggé
zavart, ha már ezt a keretet találta ki a könyvhöz az író,
akkor legalább ezt az egy dolgot következetesen végigvihette
volna. (Mondjuk nem tudom, milyen cégnél olvas végig a
személyzetis egy kétszáz oldalas önéletrajzot, de ezen még
éppen túl tudtam volna tenni magam.)
Az is fura volt, hogy a regény végére mintha az
vált volna Gábor rögeszméjévé, hogy elutazzon a Marsra. Nem
értettem, ez honnan jön, hiszen korábban csak az érdekelte, hogy
nyugiban élhessen és jókat dughasson... Biztos én voltam figyelmetlen és nem vettem észre, hogy milyen hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül...
Tetszési index:
66%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése