B. A. Paris - Összeomlás

Tartalom:

Ha önmagadban sem bízhatsz, kiben bízhatsz?

Azon az éjszakán kezdődött az erdőben.

Cass Anderson nem állt meg segíteni annak a nőnek az autóban, és az a nő immár halott.

Azóta néma telefonhívások teszik pokollá Cass életét, és biztos benne, hogy figyelik.

A bűntudat lassan felemészti, kezd mindent elfelejteni. Hogy bevette-e a gyógyszerét, hogy mi a háza biztonsági berendezésének a kódja , vagy hogy volt-e vér azon a késen a konyhában.

(Forrás: libri.hu)

Vélemény:

Nos, az az igazság, hogy elolvastam pár értékelést a könyvről, mielőtt nekikezdtem volna az olvasásának. És ez hiba volt, mert belefutottam pár olyan kisebb spoilerbe, amik együtt azt eredményezték, hogy kb. már a regény olvasása előtt tudtam, hogy mi/ki áll a könyv történéseinek hátterében. Ezért érdektelenség okán kb. az egyharmadánál abba is hagytam a regény olvasását (és elolvastam helyette egy jóval izgalmasabb, másik thrillert), végül aztán csak átrágtam magam rajta, hogy megtudjam, igazam volt-e mindenben. Mint kiderült, a gyilkos személyét illetően tévedtem, de én ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam, mert az indítékokat, a háttéreseményeket jól tippeltem meg, s akár az is lehetett volna a tettes, akire én gyanakodtam. (Egyébként azt hiszem, akkor is hamar leesett volna, hogy mi miért történik ebben a könyvben, ha nem sikerül beleolvasnom pár spoileres értékelésbe, ugyanis szerintem elég nyilvánvaló volt.)

Azt hiszem, egy thrillernél nagyon rossz, ha már az elején tudsz mindent (vagy majdnem mindent) a szereplőkről, a történések hátteréről, mert nem tudsz izgulni semmin. Én kb. untam magam. Rontott a helyzeten, hogy a regény elbeszélőjét, Casst is nagyon antipatikusnak találtam. Egy össze-vissza hazudozó, hülye hisztérika volt, és ennek megfelelő stílusban adott is elő mindent. Az írónő valószínűleg azért választotta neki ezt az elbeszélői hangnemet, hogy nagyon izgalmas és idegborzoló legyen a könyve, engem sajnos csak irritált.

Összességében nekem ez a könyv nem jött be egyáltalán, de elismerem, ebben én is ludas vagyok, mert - akaratomon kívül - a legtöbb "poént" előre lelőttem magamnak.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Szóval olvastam egy olyan értékelést, amiben ezt a könyvet egy másik thrillerhez hasonlították, amiben a főszereplő exférje volt a gyilkos és egy másikat, amiben elhangzott, hogy Rachel kikezdett Cass férjével, illetve Cass pénzére fájt a foga. És ezekből már elég könnyű volt összerakni, hogy Matthew és Rachel próbálja az őrületbe kergetni Casst. Az is hamar gyanús lett nekem, hogy ők tehették el láb alól Jane-t, mert a nő tudott a viszonyukról. (Ez akkor derült ki egyértelműen, amikor Jane meglátta Cass férjét és ledöbbent, mert felismerte benne a pasit, akivel Rachelnek viszonya van.)

Bevallom, én arra tippeltem, hogy Matthew egyedül vagy ő és Rachel közösen ölhették meg Jane-t. Arra, hogy Rachel tette egyedül, nem gondoltam, még pedig azért, mert Matthew a gyilkosság éjszakáján migrénre hivatkozva külön szobában aludt Casstől, szóval elég gyanús volt nekem, hogy valójában nem is volt otthon akkor éjszaka. Meg amúgy is, mikor szokott férfinak migrénje lenni? Szerintem nem lehet túl gyakori, így ez a migrén nekem egyértelműen hazugságnak tűnt. A másik, hogy annyira próbálta Casst lebeszélni arról, hogy az erdőn átvágva menjen haza (ahol Jane parkolt az autójával), hogy nekem teljesen egyértelmű volt, hogy Matthew találkozott akkor éjjel Jane-nel az erdei úton, s nem akarta, hogy Cass meglássa őket.

Szóval a gyilkos személyében tévedtem, de az én tippem szerintem logikusabb volt, mint amit az írónő kihozott végül megoldásnak. Amiben még tévedtem, az az, hogy azt hittem, Cass még a regény vége előtt vigasztalódni fog John oldalán (annyira ragadtak egymásra, hogy biztosra vettem, egymás karjaiba omlanak valamikor), de ezt az ócska befejezést legalább mellőzte az írónő. Szóval ebben a két dologban nem volt igazam, de ettől még egyáltalán nem volt sem meglepő, sem izgalmas számomra a regény befejezése.

Nevetséges volt, ahogy Rachel lebukott: egy francia diák poénból kilopta azt a mobilt a táskájából, amin titokban sms-ezett Matthew-val, majd egy másik francia diák ezt vissza akarta adni neki, csak Rachel már elment, ezért helyette Cassnek adta. Kb. egy isteni beavatkozást is megírhatott volna ehelyett az írónő, az is ugyanennyire lett volna hihető. Mondjuk megértem, hogy ehhez folyamodott az írónő, nyilván ő is érezte, hogy Casst túl ostobának és szerencsétlennek írta meg ahhoz, hogy magától rájöjjön bármire.

Cassben az is nagyon furcsa volt, hogy amikor rájött, hogy a férje és a legjobb barátnője (akire a testvéreként tekintett) akarja az őrületbe kergetni, ahelyett, hogy a szokásos módján hisztériázott volna egyet vagy sikítozva rohant volna a rendőrségre, fogta magát és bosszúból gyanúba keverte őket Jane gyilkossági ügyében... Nagyon reális reakció egy labilis idegzetű libától, hogyne...

Matt karakterével kapcsolatban viszont pár dolog homályban maradt nekem. Oké, nem ő volt Jane gyilkosa. Viszont Cassnek azt hazudta, nem lehet gyereke (Rachellel való levelezéséből kiderül, hogy sterilizáltatta magát), tehát már a Rachellel való megismerkedése előtt sem volt őszinte Cass-szel. Vagyis akkor csak azért vette el őt feleségül, hogy megszerezze a pénzét? És aztán örült, amikor ebben cinkosra talált Rachelben. Szerintem még az is lehet, hogy ő csábította el Rachelt és uszította Cass ellen, nem pedig fordítva. Azért is gondolom ezt, mert mikor eltervezték, hogy túladagolják Cassnek a gyógyszerét, akkor Rachel aggódott, hogy megölik vele a nőt, Matthew viszont úgy gondolta, Cass halála megoldaná minden gondjukat. Szóval kettejük közül Matthew tűnt lelketlenebbnek, ezért sem értettem, hogy miért Rachel lett a gyilkos. No mindegy.

Tetszési index:

52%